Sziasztok!
Sajnálom, hogy elmaradtam, de a gazdi "Nem tudom hol áll a fejem, olyan sok dolgom van... " Kifogással húzta ki magát a blogolásból, de lehet, hogy igaza van...
Ebben a bejegyzésben egy újabb bejegyzésem lesz, mutatom is... Fhúú, vagy sírjatok, vagy csodálkozzatok, vagy nevessetek...
Geszti, Bella, és Blacky
A nagy csínytevés
Nahát... Hol is kezdjem?! Gazdiék mind a négyen elmentek valahova, gőzöm nincs hova, de valami olyan cipővel mentek el, aminek az alján vagy 1db vas él féleség... Hogy ez mire jó??
Szóval, történetem úgy folytatódik, hogy bent maradtunk az előszobában, mert a anya (Bella) és a tesóm, Blacky elmennének, félnek, hogy utánuk megyek. Úgyhogy bent vagyunk. Alszunk. Unalom van, kicsit játszunk. Mivel nagyon unatkoztunk, Próbáltuk kinyitni az előszoba ajtót, ami elzárt minket a ház belsejétől. Éhesek voltunk, megtaláltuk a karácsonyfát, és hát, nem parancsolt senki, hogy nem szabad, tehát: Szabad! A Karácsonyfát felborítottuk, ettünk róla fini Habkarikát, és Szaloncukrot. Találtam egy tálat, ami szintén tele volt szaloncukorral, mind megettük.
Gazdiék hazajöttek. Nem lehet mondani, hogy túlzottan örültek neki. "Az anyagi kár NEM jelentős, hála a Jóistennek! " Mondták, én meg szokásom szerint elbújtam!
"Még jó, hogy van kulcs az előszobához, legközelebb nem hagyjuk ennyiben!!"
Na, ettől a mondattól a megijedtem! Be leszünk Zárva?! ez nem jelent jókat...
(Képeim ma sajnos nincsenek)
